Először, amikor kiengedtem őket, csak néztek, még nem fedezték fel a számtalan apró és nagyobb lehetőséget, apró bogarakat, levélke darabokat, csúszó-mászó lényeket, amik a legfinomabb falatkákat jelentik egyébként minden valamire való kétlábú tollasnak. 
Hát igen, s naponta csak egyet tojtak. Tíz tyúkocska – egy tojás. Nem volt valami biztató… Eltelt néhány hét, és jött egy kakas is Szegedről. Szóval megváltoztak a dolgok. Most már igazán jól teljesítenek, s már csak apróbb furcsaságok jellemzik őket. Kettő a diók közé, egy a nagy aszaló kosár mögötti helyet kedveli, öten a régi góré mellé, és csak kettő tojik az ólban előre elkészített tojóládába, úgy, ahogy én azt elképzeltem. 
Valahogy így van velem is talán. Amit kérek, ritkán valósul meg éppen úgy, de valahogy mégis megvalósul, s sokszor kreatívabb az Isten minden álmomnál. Persze, ha hagyom s nagy akarásommal nem gördítek akadályt az Ő tökéletes terve ellen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.